Az utolsók

Eljött az ideje az utolsóknak. Ez alatt azt értem, hogy minden nap csinálok valamit, ami itt és most az utolsó alkalom. Mármint ebben az országban.

Múlt héten például utoljára voltam futni barátnőmmel és hát őszintén megmondva, mindketten nagyon sajnáltuk. Hetente 2x jártunk futni és tornáztunk utána, ami egyfajta rendszert vitt a barátságunkba, és az életünkbe is. Nagyon jó volt, hogy mindent megbeszéltünk közben, kialakítva a beszélgetős utazási tempónkat J, tudtunk mindenről, ami a másikkal történt. Nagyon megszerettem. Remélem, tartjuk majd a kapcsolatot, bár megbeszéltük, hogy egyszer együtt lefutjuk a Reykjavík félmaratont!!

Szintén múlt héten volt az utolsó, hogy Pécelről indultam el munkába, és vonattal, kényelmesen a melegben olvasgatva utaztam a munkahelyemre.

A gyerekeknek a múlt hét szerda volt az utolsó napjuk az iskolában, ami nagyon jól sikerült. Vittünk be a tanároknak, az osztályoknak süteményt, amit ők, saját kezükkel sütöttek, gyúrtak előző este. Őszintén, nem várták ezt a napot. Előző héten, hétvégén tartottam egy búcsúbulit az összes barátnak az Emlékműnél, fent a péceli dombság egyik szép rétjén és erdőjében. Vittünk innivalókat és rágcsálnivalót és hát sikerült kb. 35 gyerekkel elindulnunk és kiélvezni azt a szép napot. Mikor megérkeztünk minden gyerek befutott az erdőbe és csak imádkoztam, hogy ugyanannyi ki is jöjjön J. De szerencsére mindenki épségben hazajutott és még csoportképet is sikerült készítenem a barátokról, barátnőkről.

Hétfőn utoljára dumcsiztunk együtt a barátnőimmel. Érdekes, de nem érzem úgy, hogy elmegyek és szomorúnak kéne lennem, mert sokat nevettünk és azt hiszem, hogy biztosan tartjuk majd a kapcsolatot, főleg Skype és e-mail segítségével J Nagyon szép ajándékokat is kaptam tőlük, többek között kézzel készített szakácskönyvet, futódzsekit – nagyon rikító színűt, hogy jól látszódjak a tengerparton is J

Ma volt az utolsó napom a munkahelyemen L Nagyon szerettem itt dolgozni és a kolléganőimmel is sikerült egy nagyon jó kapcsolatot kiépítenünk. Hiányozni fognak. Jó hangulatban teltek a napjaink és az is fontos, hogy soha nem mentem be kelletlenül dolgozni. Utolsó napomon megleptek egy délutáni palacsintapartival J Készítettek szószokat is és tényleg jó hangulatban telt így ez a nap is.

Megvolt az utolsó magyarországi éjszakánk is Anyukámnál. Sokáig beszélgettünk, aztán korán felkeltünk készülődni az indulásra. A gépünk 13:40-kor indult a Liszt Ferenc repülőtérről, de erről már egy másik blogbejegyzésben írok majd.