Reggel Anyukámnál összepakoltunk és elrendeztük a
kézipoggyászokat. Ki akartuk teljesen használni a súlyhatárt, hogy minél több
dolgot el tudjunk hozni. Sikerült szinte minden kézipoggyászt 10 kg-ra megtömni, a bőröndöket pedig 20 kg-ra. Ez ki is derült a csomagok leadásánál, ahol
pontosan lemérték és mondták, hogy 20,9 kg-ig engedik ingyenesen, utána pedig
minden egyes kiló 11 EUR. Hát nem semmi az biztos. De szerencsére, nagyon jó
házimérés után sikerült majdnem 20 kg-ig tömni a csomagokat :)
A reptérre tesómék vittek ki biciklistül, csomagostul.
Becsekkolás után felszálltunk és elindultunk Osló repterére. Az út nagyon
simán, zökkenőmentesen telt. Még én is meguntam a "félést", miután semmi említésre
méltó nem történt. Bár a gyerekek mellett nem is volt rá időm, mivel be nem
állt a szájuk. Mondtam is nekik: „Csend legyen már, hadd féljek egy kicsit!” :)
Az oslói reptéren 50 percünk volt az átszállásra, ami elég
rövid idő. Főleg úgy, hogy ki kell menni teljesen a reptérről, vissza a
becsekkolós oldalon, ahol megint levetkőzni, átvilágítanak, és úgy lehet
bemenni. Ezer méteres sorok kígyóztak az átvilágításnál, szerencsénkre volt egy
családos pult, ahol gyerekkel gyorsabban sorra kerültünk. Itt elvették a
táskánkból egy gyerekollót – ne is kérdezzétek, hogy került oda és hogy
történhetett, hogy Ferihegyen simán átjöttünk vele – , és Anyukám arckrémét (125
ml), amit szinte megsiratott. Kértem én a vámtisztet, hogy ne vegye el mert
Anyukám csúnya lesz nélküle, de nem enyhült meg a szíve. Helyette elmesélte, hogy
Budapesten volt fogorvosnál és mennyire jól dolgoznak a magyar fogorvosok :)
Oslóból Keflavíkba a repülőút megint simán telt, nem történt említésre méltó esemény. Mikor kijöttünk, Gáborék még sehol sem voltak. A fiúk, akik kocsival jöttek és hozták őt is, 7-ig dolgoztak. Viszont mi nagyon hamar
átjöttünk az ellenőrzésen. Illetve nem is volt ellenőrzés, amit furcsálltam.
Tulajdonképpen egyedül Mo-n nézték meg az útlevelüket, onnantól
kezdve senki el sem kérte, rá sem pillantott. A biciklik is sérülésmentesen
megérkeztek, a csomagjaink is.
Az első találkozás örömére, Gábor ment a gyerekekkel egy
autóban, én pedig Anyukámmal a másikban. A lakás életben sokkal nagyobb és szebb
mint Skype-on láttuk. A gyerekek elsőre megszerették és azóta is kényelmesen
érzik magukat itthon.
|
Apával első este új otthonunkban |
Az első hétvégén sokat sétáltunk a tengerparton, a városban, annak ellenére, hogy elég cudar idő fogadott bennünket. Sokat fújt a jeges szél
és hideg is volt.
|
Reagan és Gorbacsov találkozójának helye |
|
És újra együtt a család..... |
|
Soma szobája |
|
Házunk. Miénk az első szinten lévő lakás :) |
|
Tengerparti edzőhely, pazar kilátással..... |
|
A Parlament |
|
Esti séta a tengerparton |
Birna (Gábor előző főbérlője) átjött sütni, főzni magyar
ételeket. Hoztunk neki egy magyar szakácskönyvet, amit egyből posztolt a FB-n, és
nagyon büszke azóta is rá. Na abból sikerült főzni rakott krumplit és köménymagos kiflit. Persze én még sütöttem egy kenyeret és kekszet is, amiből
vittünk a felettünk lakó szomszédoknak. El voltak ájulva tőle, és megbeszéltünk
egy közös kávézást a közeljövőben.
|
Készül a rakott krumpli |
|
A köményes, krumplis, hajtott kelt tészta |
|
Birna által készített pisztáciás süti |
|
Első kenyerem Izlandon |
|
Birna mesél |
Ja, és el ne felejtsem említeni az uszodát. Elmentünk a
gyerekekkel. Itt minden uszoda nyitott, tele gyerekjátékokkal. Persze a mieink
is egyből csúszdáztak, labdáztak, de olyan hideg volt, hogy minden 5 perc játék
után beparancsoltuk őket a meleg vízbe, ahol átmelegedtek és mehettek vissza
játszani.
Az következő téma az iskola lesz, de arról majd este írok,
amikor a gyerekek beszámoltak a mai élményeikről is J Előre csak annyit:
IMÁDJÁK!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése