Hőforrás

Hőforrás
A család + egy uncsitesó

2014. november 12., szerda

Utazás, megérkezés és az első hétvége + képek (VÉGRE!!!!!)

Reggel Anyukámnál összepakoltunk és elrendeztük a kézipoggyászokat. Ki akartuk teljesen használni a súlyhatárt, hogy minél több dolgot el tudjunk hozni. Sikerült szinte minden kézipoggyászt 10 kg-ra megtömni, a bőröndöket pedig 20 kg-ra. Ez ki is derült a csomagok leadásánál, ahol pontosan lemérték és mondták, hogy 20,9 kg-ig engedik ingyenesen, utána pedig minden egyes kiló 11 EUR. Hát nem semmi az biztos. De szerencsére, nagyon jó házimérés után sikerült majdnem 20 kg-ig tömni a csomagokat :)

A reptérre tesómék vittek ki biciklistül, csomagostul. Becsekkolás után felszálltunk és elindultunk Osló repterére. Az út nagyon simán, zökkenőmentesen telt. Még én is meguntam a "félést", miután semmi említésre méltó nem történt. Bár a gyerekek mellett nem is volt rá időm, mivel be nem állt a szájuk. Mondtam is nekik: „Csend legyen már, hadd féljek egy kicsit!” :)

Az oslói reptéren 50 percünk volt az átszállásra, ami elég rövid idő. Főleg úgy, hogy ki kell menni teljesen a reptérről, vissza a becsekkolós oldalon, ahol megint levetkőzni, átvilágítanak, és úgy lehet bemenni. Ezer méteres sorok kígyóztak az átvilágításnál, szerencsénkre volt egy családos pult, ahol gyerekkel gyorsabban sorra kerültünk. Itt elvették a táskánkból egy gyerekollót – ne is kérdezzétek, hogy került oda és hogy történhetett, hogy Ferihegyen simán átjöttünk vele – , és Anyukám arckrémét (125 ml), amit szinte megsiratott. Kértem én a vámtisztet, hogy ne vegye el mert Anyukám csúnya lesz nélküle, de nem enyhült meg a szíve. Helyette elmesélte, hogy Budapesten volt fogorvosnál és mennyire jól dolgoznak a magyar fogorvosok :)

Oslóból Keflavíkba a repülőút megint simán telt, nem történt említésre méltó esemény. Mikor kijöttünk, Gáborék még sehol sem voltak. A fiúk, akik kocsival jöttek és hozták őt is, 7-ig dolgoztak. Viszont mi nagyon hamar átjöttünk az ellenőrzésen. Illetve nem is volt ellenőrzés, amit furcsálltam. Tulajdonképpen egyedül Mo-n nézték meg az útlevelüket, onnantól kezdve senki el sem kérte, rá sem pillantott. A biciklik is sérülésmentesen megérkeztek, a csomagjaink is.

Az első találkozás örömére, Gábor ment a gyerekekkel egy autóban, én pedig Anyukámmal a másikban. A lakás életben sokkal nagyobb és szebb mint Skype-on láttuk. A gyerekek elsőre megszerették és azóta is kényelmesen érzik magukat itthon.

Apával első este új otthonunkban


Az első hétvégén sokat sétáltunk a tengerparton, a városban, annak ellenére, hogy elég cudar idő fogadott bennünket. Sokat fújt a jeges szél és hideg is volt. 


Reagan és Gorbacsov találkozójának helye

És újra együtt a család.....
Soma szobája

Házunk. Miénk az első szinten lévő lakás :)

Tengerparti edzőhely, pazar kilátással.....

A Parlament

Esti séta a tengerparton

Birna (Gábor előző főbérlője) átjött sütni, főzni magyar ételeket. Hoztunk neki egy magyar szakácskönyvet, amit egyből posztolt a FB-n, és nagyon büszke azóta is rá. Na abból sikerült főzni rakott krumplit és köménymagos kiflit. Persze én még sütöttem egy kenyeret és kekszet is, amiből vittünk a felettünk lakó szomszédoknak. El voltak ájulva tőle, és megbeszéltünk egy közös kávézást a közeljövőben.

Készül a rakott krumpli

A köményes, krumplis, hajtott kelt tészta

Birna által készített pisztáciás süti

Első kenyerem Izlandon


Birna mesél


Ja, és el ne felejtsem említeni az uszodát. Elmentünk a gyerekekkel. Itt minden uszoda nyitott, tele gyerekjátékokkal. Persze a mieink is egyből csúszdáztak, labdáztak, de olyan hideg volt, hogy minden 5 perc játék után beparancsoltuk őket a meleg vízbe, ahol átmelegedtek és mehettek vissza játszani.

Az következő téma az iskola lesz, de arról majd este írok, amikor a gyerekek beszámoltak a mai élményeikről is J Előre csak annyit: IMÁDJÁK!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése