Csak úgy (ami eszembe jutott)

Sötétség és világosság. Örök téma az északi országok kapcsán. Sokan panaszkodnak a téli rövid nappalokra. Nekünk nem tűnt borzasztónak, nem ittunk több alkoholt, nem híztunk el, nem lettünk depressziósok tőle. (bár ez még csak az első volt) Magyarországon sokat dolgozva sötétben mentünk el otthonról és este sötétben érkeztünk meg. Mostanában úgy fél tizenkettő körül megy le a nap, kettőkor meg hajnalodik. Jó érzés, hogy munka után délután négykor még van nyolc órád világosban bármit csinálni. És tesszük is....Tudsz menni a tengerpartra futni és a fagyizók 23:30-ig vannak nyitva. (ma este ez a program)
A gyerekek az iskolában sok baráti kapcsolatot alakítottak ki. Már mind a hárman szinte mindent megértenek a nyelvből és egyre többet beszélnek. Igazán büszkék vagyunk rájuk, egyedül járnak edzésre (Borka még csak 9 éves), saját programokat szerveznek a haverokkal. Luca a barátnőivel bandázik, Soma moziba megy, meg a tengerparton fociznak a többi sráccal. Borka hol az egyik, hol a másik délutánt beszéli meg egy kis közös játékra. Sok hétköznapi hasznos dolgot tanulnak a suliban (a rengeteg adat helyett). Míg ezt írom, Luca éppen egy egyujjas kesztyűt köt. Soma főztjét is volt alkalmunk többször megkóstolni a főzésórák után. 4-5 órájuk van egy héten, ahol a hétköznapi élethez hasznos dolgokat tanulják. Varrás, kötés, főzés, barkácsolás. Mindenkinek külön tűzhely és itt engedik a gyerekeknek, hogy a komoly elektromos fűrésszel maga vágjon. (Kicsit kirázott a hideg, amikor Borka mesélte, milyen szerszámokat használt egyedül barkácsórán. Persze felügyelettel.)
Élvezzük az előnyeit a skandináv iskolarendszernek. Közben nekem úgy tűnik, semmit nem tanulnak, küzdök magammal ( a szocializációmmal). Tegnap kérdeztem a lányokat, hogy érzik magukat. A válaszuk: "Minden sokkal nyugodtabb apa." Hát nem erről szólna a gyerekkor? Magabiztos, emberi mivoltukban biztos gyerekek nevelődnek. Igen, képes vagyok rá, ki merek állni, meg tudom csinálni.
Nincs egyes, nincs intő, ha hibáztál, újra próbálhatod. Igen felépítő. A lassabbnak tűnő tempó ellenére az izlandi gyerekek mire elérik az egyetemista kort, addigra ugyanúgy teljesítenek, mint európai társaik. Sokan az Egyesült Államokba vagy Angliába mennek tanulni.
Most pályáztam meg kosárlabda edzői munkát Izland legnagyobb klubjánál, ami a következőképp történt:
Szóltam a főnökömnek a spa-ban, hogy edzői állást keresek és kéne egy kis hátszél. 10 percen belül beszélt valakivel az egyesületnél, két nap múlva kaptam egy e-mailt, benne a felkéréssel egy munkamegbeszélésre. Holnap tartom az első két ismerkedő edzést, amit valószínűleg szerződéskötés követ.