Hézköznapok I.

Csupa hétköznapi dolog történt velem az elmúlt két hétben.
Élvezem az új lakás nyújtotta kényelmet, a melegségét (sajnos egyenlőre kevés a berendezési tárgy, ezért hőfokban), a tágasságát. A szagát nem. Mivel egy ideig nem adták ki, ezért olyan állottlakás-szaga van. Volt. Vettem illatosítót. Most már jobb, egyedül nehéz belakni több, mint 100 négyzetmétert. Egyébként semmilyen pumpásat és spray-t nem lehet kapni (környezetvédelmi okokból).
Dolgozni járok. Egyre többet. És feltűnt az utóbbi időben, hogy frekventált időre (értsd: több vendég) osztanak be. Yes Man voltam és leszek. Nem mondtam nemet, ha munkáról volt szó. Azt hiszem itt az eredménye. Egyre több vendég ismerősként üdvözöl, és a jól elvégzett masszázs után szívesen elfogadják a névjegyem.
Igen, el kezdtem felépíteni a magán vonalat. A legkisebb ablaktalan szoba a lakásban alkalmas masszázsstúdiónak. Belo-tól kaptam ajándékba egy összehajtható tatamit. Licenc, egy kis díszítés, és indulhat a biznisz.
Kihasználom, hogy a Spa-ban sztáff vagyok, edzek (heti 3-4x), szaunázom (heti 1x) és mindig beülök a meleg vízbe.
Izlandon van forró víz bőven, a csapban is. Könnyen leforrázhatod magad, ha nem figyelsz. Éppen ezért beszéltük le főbérlőnkkel (Ingimar) a cserét. Vettem egy termosztátos (hőfokszabályzós) csaptelepet a kádhoz, nehogy a gyerekekkel baj történjen. Ingimar (főbérlő) jó fej, lelakjuk az új zuhany árát.
Nehezen megy a nyelv. Gyerekkori orosz óráim jönnek fel rémképként, három nem (hím-, nő-, semleges-) és milliónyi ragozás. De azért a héten többször észrevettem, egyre többet értek két izlandi beszédéből és az írott szövegből (újságcímek, feliratok). Mondani magamtól még nem tudnám (csak egyszerűeket tudok). Þad var ekkert!
Újra jártam könyvelőnél, és jelentem, értem a rendszert! Remegő kezekkel megtörtént az első számlázás. Egy praktikus táblázat segíti a fizetés kiszámolását. Le is adtam időben, de visszaírt a főnököm, valamit rosszul állított be a táblázatban, átszámolta, 46.000.- koronával több jár.
Örültem persze. Erre két hét múlva vaktában írt megint egy e-mailt, hogy akkor számlázhatok és itt az összeg. Az én eredeti összegeimet küldte (mínusz negyvenhatezer). Egyből iroda be. Mi van?! Persze udvariasan.
Leültünk és megbeszéltük.
Párbeszéd:
Főni:- Megkeresem az e-mailt. Melyik volt az?
Én: - Ez az. (ékes angolsággal)
Főni: - Szerintem ez jó. Egyetértesz? (mutat a nagyobb összegre)
Én: Igen. (hülye lennék nem elfogadni, és már nyúlok a számlatömbért)
Szóval jól jöttünk ki.
MÁR CSAK NÉGYET KELL ALUDNI!
És jönnek, igen jönnek! Csütörtökön, itteni idő szerint 18:50-kor száll a Norvegian Airlines gépe velük.
Velük, akik a legdrágábbak a szívemnek.
Bocs, de most elmegyek bőgni.