Költözés és nyelvtanulás

Legnagyobb hír: sikerül fészket raknunk. Majdnem szó szerint, a szóban forgó ingatlan a Fálkagata-ban található, Fálka jelentése sólyom. Sólyomstreet, csak viccesen magunk között. Van aki ezt szerencsének hívja, én kemény munkának. És igen, hiszek a gondolatokban, a gondolat erejében és a bevonzásban. Pedig tegnap volt egy pillanat, amikor azt mondtam magamban: "Na, most megyek haza."
Tágas, családias, olyan, mindenkinek jut hely, de nem lépek a fejedre 115 nm, egy sokkal kisebb kb. 75-80 nm-es lakás áráért. Közel suli, uszoda, sportegyesület és az összes olyan dolog, ami egy háromgyerekes család életét megkönnyítheti. Mindez Vesturbaer-ben, a központ mellett, egy olyan városrészben, ahol mindenki lakni szeretne.
Muszáj koncentrálnom, mivel a lakásban a konyhabútoron és a beépített szekrényen kívül semmi nincs, koncentrálnom kell, mit szükséges (lehetőleg olcsón, de használhatóan) beszereznem. Hosszú a lista (kanáltól az ágyneműig), bár itteni segítőim azóta gyűjtögetnek (ágyat, komódot stb.), mióta megérkeztem. Hála nekik!
Magántanárt választottam az izlandi nyelv megtanulásához. Beírtam egy hirdetést az egyetem belső rendszerébe, a hozzáférést Birna biztosította (ugyan ki más), és jelentkezett Teitur. Túl vagyunk az első két órán (heti 2-3x1 óra) és elégedett vagyok.
Az okok: - ha csoportba megyek, a csoport tempója a leglassabb tempója (ez nekem kevés)
                - összevissza a beosztásom a munkahelyemen, nem tudok egy fix időpontot kiválasztani
                - a helyembe jön, kényelmes
                - az egy órában csak nyelvtani magyarázat és beszéd
                - csak velem foglalkozik, hatékony
                - az összes többi anyagot napi x órában egyedül megtanulom, rajtam múlik :-)
                - alig drágább, mint a tanfolyam
Összegezve: lakás szervezése, munka (22 nap októberben), kosárlabda edzés (heti 2x), nyelvtanulás, egyéb programok (szerdai szauna). Nem unatkozom.
Már csak egy dolog hiányzik. A családom.